Peakbagger.com

Ascent of Großglockner on 2017-08-30

Climber: Péter Hugli

Others in Party:Majoros Szilvia (Stayed behind)
Date:Wednesday, August 30, 2017
Ascent Type:Successful Summit Attained
Peak:Großglockner
    Location:Austria
    Elevation:12461 ft / 3798 m

Ascent Trip Report

Palmanovában a nyaralás közben az idojárást nézve ez a hegy vagy a Grossvenediger jöhetett szóba, mint következo célpont, és én Grossglocknerre szavaztam, még annak tudatában is, hogy Szilvike itt nem jöhet velem a csúcsig, mert ott már nehezebb a terep neki. Szerencsére ez ot nem zavarta.

Erre a hegyre elobb-utóbb fel kellett mennem, amióta a Benedek István könyvben olvastam róla. Mostanra már eljött a pillanat, hogy megvolt hozzá minden tapasztalatom: havas-jeges terepen közlekedés, II-esben szóló mászás fel és le, felszerelések, az út ismerete képek alapján és az idojárás. Én viszont nem a Kals felöli oldalon szerettem volna felmenni, hanem arra amerre az elso megmászók mentek, Heiligenblut felol. Erre kevesebben is járnak, ráadásul ebbol szemszögbol szokott készülni a klasszikus kép a hegyrol (mint az egri házban a dédi szobájában lévo).
Heiligenblut felol a Salmhütte irányában csak két rövid hó/jégmezo esik útba a csúcsig: a Hoffmannskees széle és a Glocknerleitl, és egyiknél sincsenek hasadékok.

Az Erzherzog-Johann hüttében persze nem volt hely a napos idosre jósolt szerda estére, de talán jobb is így. Két éjszakát foglaltam tehát a Salmhüttében, kevesebb cucc, kevesebb ember a hüttében, utolsó napra rövidebb út. A döntés meghozatala után már nagy izgalom volt bennem: Minden leírásban kötélpartikról volt szó, én pedig egy szóló utat terveztem, mintha csalnék, vagy csak nem veszek észre valami nyilvánvalót? Minek kötél egy hasadékmentes hómezore és egy maximum II-es nehézségu sziklagerincre ami leolvadt a nyár végére? A terv szerint Szilvike az Erzherzog Johann hütténél vár majd meg, de vajon mennyire lesz kitett az odavezeto (egyszerubb) mászás? (...utólag kiderült: eléggé).

Hétfo este már Ausztriában aludtunk, egy biciklisekre specializált faházas szálláson. Másnap reggel mentünk Heiligenbluta, megcsináltuk a klasszikus szemszögu fotót, ami annyira jól sikerült, hogy még a késobbi munkahelyi profilképen is abból vágtam ki. Megnéztük a templom mellett a hegymászó temetot, mennyi ember halt meg a Pallavicinirinnében... (mi nem arra mentünk, de azért megijedtem). Mellette ott volt maga Pallavicini úr sírja is. A Glocknerhausnál leraktuk az autót, a kötelet pedig végül a csomagtartóban hagytam. A Salmhüttéig az út semmi extra, szép kilátás, tehenek kikerülése, de persze a másnapon járt már a fejem. A hüttétol már látni lehetett a csúcsot is, de közel van.

Reggel korai kelés és itt már nem kértünk reggelit, majd eszünk útközben. A Hohenwartscharte alatt viszont elfogyott az út jelölése. Nálam csak nyomtatott térkép és butatelefon úgyhogy lehett keresgetni a jeges törmelékben az utat. Végül persze megláttuk a létrákat a sziklában. Szilvikének itt már sokat kellett segíteni, hogy mikor hova lépjen, a szembol lejövo kötélpartik meg gázoltak át rajtunk. A Hofmannskeesen már kellett a csákány és a hágóvas, mert jeges volt, de simán átmentünk rajta. Utána viszont az Erzherzog hüttéig voltak elég kitett részek, itt már Szilvike határozottan megijedt. Ahogy egyre közelítettünk látni lehetett azt a tömeget, ami a hegyet ostromolja, rengeteg ember fel és le mind összekötve.

A hütte után már egyedül mentem, a Glocknerleitlnél csákányt és hágóvasat újra felvéve: hát ez egyáltalán nem nehéz itt. A szikláknál viszont a tömeg és a kis hely miatt elég kényelmetlen volt az átöltözés: a szikla teljesen száraz, szóval a hágóvasat is le kellett venni. Innentol viszont csak elozgettem az embereket, ezeken a sziklákon ilyen körülmények között csak hátráltatott volna a kötél, de persze a Scharte még hátra volt: "8 méter hosszú, arasznyi széles", és teljesen száraz, nahát ez tényleg semmi extra. Kitett persze. Utána a kulcsrész ahová vasak is be voltak építve, a teljes élmény érdekében itt aztán a vasak érintése nélkül mentem fel. És a kereszt utána.... hihetetlen, végre, most be lett bizonyítva, hogy ide hegyivezeto nélkül is fel lehet menni, ha valaki rászánja az idot a tapasztalatok szerzésére. És mennyivel jobb így az élmény. Ráadásul ez az ido: süt a nap, sehol egy felho, a távolban ismeros csúcsok (Wiesbachhorn hó nélkül, Venediger, Marmolada stbstb.), és tényleg mind mennyivel alacsonyabban! Nem is tudom mennyit üldögéltem ott, írtam Szilvikének, hogy felértem.

Persze még az út nehezebbik fele hátra volt. Le is kell jönni épségben, de a kulcsrészen itt se fogtam meg a vasakat csak úgy dacból. Rajtam kívül egyetlen öreg urat láttam szólóban jönni, mindenki más kötéllel. Sot volt aki egyenesen ereszkedett a Glocknerleitl hómezojére. Az átöltözés ismét körülményes, a Szilvikéhez való visszaérés megnyugtató, részben azért mert o is megnyugodott, hogy egyben leértem és nem értem jött a helikopter ami a Hoffmanskeesre szállt le. Még Szilvike biztonságban levitele hátravolt a napból, a kitett részen sima ügy, a Hoffmanskeesen egy apró egyensúlyvesztés részérol, majd a Hochwartscharte után a létráknál egy kemény könyökbeverés a vasba részemrol segítés közben. Innentol fogva pedig ismét mint amikor egy teher leesik az emberrol. Másnap pedig az ötlet, hogy még egyszer menjünk be a tengerbe. Azt hiszem ebbol a két hétbol így már tényleg a maximumot hoztuk ki.

Felszerelés: Bakancs, sisak, hágóvas, csákány; a Salmhütte felol nyár végén felesleges a kötél.

Zene, ami eszebe juttatja: Iced Earth - Reflections
Summary Total Data
    Gear Used:
Ice Axe, Crampons, Hut Camp
Ascent Statistics
    Route:Glocknerhaus -> Salmhütte -> EhJhütte -> GGlockner
    Start Trailhead:Glocknerhaus  
Descent Statistics
    Route:GGlockner -> EhJhütte -> Salmhütte -> Glocknerhaus
    End Trailhead:Glocknerhaus  



This page has been served 347 times since 2005-01-15.




Copyright © 1987-2019 by Peakbagger.com. All Rights Reserved. Questions/Comments/Corrections? See the Contact Page Terms of Service